látja a kegyetlen aszályt a szívekben, ahol
erős izmok őrölnek mindent, ami volt és lehet.
valahol egy másik napon. halk hegedűszó
a sóhaja. álmai mint elcsigázott ízületek
nyikorognak. tüdejében a korszak mérgezett
levegője. az egész világ ínségét éhezi.
vállán halott Anyja ringatását érzi. ettől még
görnyedtebben jár. szerelme csókjának ízét
hozza a hajnali pára. olyannak látják, amilyen-
nek akarják, nem érdekli. ott tűnik fel, ahol
sosem várják. arcán az évszakok elnyűtt
ábrázatát viseli.
elsimítja a Tó homlokáról az aggódás
redőit, dalt fakaszt az erdők fáiból,
eltünteti az irháját mentő vad nyomából
a balsejtelmet. küldetése: az igazság napja
elé emelni a remény ragyogó katedrálisa
előtt imádkozó virágokat.
De gyönyörű. Csodálom “a remény ragyogó katedrálisa/ előtt imádkozó virágokat.”
Ölellek és mp. Vacskád
óÓÓÓóó, de jóóóó, Vacskám, hogy velem indíthattad a reggeled, remélem, hogy a benned kikelt csodálkozás és öröm az egész napodat áthatja. ömp444444444444madarad
Emeled, drága Mari.
Köszönöm, hogy így találod, Tibor.
“olyannak látják, amilyen-
nek akarják, nem érdekli. ott tűnik fel, ahol
sosem várják. arcán az évszakok elnyűtt
ábrázatát viseli.”
– engem most ez szólít meg leginkább, de a többit is ismerem, érzem, értem.
Persze, hogy ismered, iszen rólad (is) szól 🙂 köszönöm, hogy hagytad magad megszólítani ezekkel a sorokkal 🙂
Remek bár ahányan vagyunk annyiféleképpen fogjuk fel a költészetet ez is egy változat ami tagadhatatlanul elvarázsol a gazdag képi világgal. Együtt lehet élni/érezni vele.
Gratulálok!
Üdv :Jenő
Köszönöm a figyelmet. Szeretettel: Mari
“az igazság napja
elé emelni a remény ragyogó katedrálisa
előtt imádkozó virágokat.”
Nagyon…