füledben a hajnal pulzusa dobol. aztán reggel lesz valahogy.
a fény az ablakra kenődik, az ágynemű párolog, főleg,
amiben ő feküdt. az ébredés az álom salakja. hogy igaz
volt-e. annak kellett lennie, a párnán ott a kráter, amit

feje mélyített. szempilládon a várakozás remeg. még
van időd hallgatni arról, ami mindig is fontos volt. hogy
miért dalol a rab madár. még nem dolgozták fel belső-
elválasztású mirigyeid a félelmet, a parkban alvók

delíriumát, magányos utazók rokonszenvét, amit a kalauz
iránt tápláltak. névtelen fájdalmakat, amiket azok éreztek,
akik egyedül voltak haláluk óráján. artériádban keserű

rögök tapadnak össze. lyukat rágsz a hiány emésztő-
rendszerén, mielőtt mindent benyel, hogy azután
kiokádja a semmit. ma mindenki senkije valakinek.

hallucinogén szó: szeretlek. szójojó. a t-betű korpusza.
találkozások kézfogástikitakija. könnyedén lépsz át
jelenből a múltba. tegnapodsz. átszitál rajtad a valahol.
különleges fénysugár faragja arcod. ráncelégiák.

szemed árkába zuhan az idő. ki ő? ki ő? egy senki
senkije az egyéni történelem kényszerében. egyirányú
utca. a hallgatás hullámhosszára hangolsz. potméteres
rádió serceg benned omara portundo: el hombre quie yo.

fölhangosítod. nem akarod hallani az utasok locsogását
a vonaton. a kor kalendáriumát írod. tőled függ a történet.
szokatlan hasonlatokkal vértezed fel magad, hogy különbözz.

ahogy egyik nap a másiktól, amit az egyszer-már-volt-ilyen
támfái tartanak. isten elfelejti az égre kasírozni a legfényesebb
bolygót. elhúzódó virrasztás. mennyből az angyal vakkeretben.

kategorizált kalandok, lecsupaszított idegszálak játéka.
elnapolt feladatok fantomfájdalma. felsorakoztatod az
ellenérveket. elszaporodik sejtjeidben a miért-nem. őt
azért nem szereted, mert gyűlöletszagú a lehelete.

őt azért nem, mert. és magadat miért nem? csak. így nem
lehetsz örökkévalója másnak. egy hasbeszélő emlék mutatványát
figyeled. nevetséges. mintha magadat látnád. hirtelen minden
fény kialszik benned. legalább nem vehetik észre a tárgyak,

hogy tátva felejtetted a szád. rövidtávú memóriád edzed.
elaltatod a benned síró kislányt. csak a repülni vágyás marad.
álmodban gyakorolod, nem riaszt a zuhanás eshetősége.

a biztonság kedvéért rátapadsz a falra. ha már nincs kire.
ez felriaszt. leballagsz a Tóhoz. a padon gazdátlan kereszt.
fölveszed. már megint nem a magadét viszed.

személyiségzavaros utcák, folyton változó nevekkel.
a jövő már emlék, de ne félj, most kezdődik egy újabb
múlt. az elvesztegetett másodpercek visszatérnek. óráról
órára halványulnak az elkövetett bűnök. bolyongsz a

szavak labirintusában. a bocsánatkérés minotaurusza
őrzi a kijáratot. ismered a madarak tájszólását. ez talán
segít. vagy álmaid térképe. sehol sem találod. vérző
búzatáblák, pipacskörök. a félelem mélyedéseiben

őzgidák lapulnak. az ő anyjuk visszatér. a tiéd kisiklott
csillagkép, a mennyország virágvasárnapja, az örökké
fogalma, a hit jelszava, befejezetlen idejű ige. kikódolt

soha-nem-hagylak-el. jóság, aminek édesmindegy, milyen
évszak van. a múlt domborzati térképe. szívmagasságban
kitapintható fővárossal. sosem felejted el a nevét.