Minden világos. Ha kívánatosnak éppen
nem is mondható. A zárt ajtók mögött,
az ultraviola-lámpák fényében naponta
kimutatható a kortünet: a fekete szériák
bűvöletében felnövő nemzedék cipő- és
hajviselet mögé rejtett szorongása a múlt
és jövő árnyaitól. Aranyborjúba öntve a
mindenható, megváltó jelen. Azt hinnéd,
ez az ő gondjuk. Azt hinnéd, nem kell újra-
gondolni mást, csak ezt a századot. Előre.
És hátra. Pajtások! Halasszuk későbbre az
összehasonlítást! Elég, ha azon tűnődünk,
miért fontos, hogy melyik színt szavazzák
meg a divatvezérek az év színének. Van-e
egyáltalán annyi szín, hogy a születéstől
a halálig kitartson? Vagy tovább. Esetleg.
Nem valószínűbb-e, hogy ha kifogyunk a
készletből, kezdhetünk mindent elölről?
Divatba jöhet a szajkóhang, a majomszó?
Az igazi retróérzés, skacok, itt és most újra
a rémönuralom? Voau! Őrület, hogy ez
megint milyen menő! Egy mainstreamtől
távol álló, fura ízlésű társaság talán majd
a szabadság relikviáit is magára aggatja
egyszer, mint spéci, extra, vagány cuccot.