itt szivárog erem el
te krónikás kehely
minden cseppjét fogd csak fel
és jöjj véremnek vére
cselekedjünk hát
épebb világot
irtsunk ki minden átkot
foglaljunk újból hont
ha már emez
a vezérekről lekopott
minő mez
lekopott
ejtsük meg szerét
rongyolt dolgainknak
és szivárogjon vissza a lecsapolt vér is
lássák
nem csak ennyit ér itt
lehetnék ismét pákász
senkinek szolgája
zsombékok királya
simuljon talpam alá az ingovány
ha kapaszkodik belém
a lápi bot
támaszom jogán
tanácsot csak magamnak oszthatok
pihentetve a bográcsot
ott a horgas szolgafán
lelkem szekálja még a faragott szókat
cserdítésre késznek
durranjon hát a sudár
a józan észnek
ide kürtösök
ide dobverők
hírnek vivői tétessen közzé
kerestetik a legjobb terelő
és áll is mind a csás oldalra
ökör nógatónak
hömpölyögjünk gyepről gyepre
ültessünk somot
mogyorót
hadd teremjen a legjobb bot
ha kérgében szárad
tán majd nem is hasad
és nyúzottan edződik parázs felett
elevennek
hurkoljunk hát tellenget nyakába
a toporgó létnek
táncoltatónak
2008.04.19.
Brávó! időtálló gondolataid ma is messzire hangzanak, Vincze.
“cselekedjünk hát
épebb világot”
ideje… nagyon ideje van.
Légy ügyes ma! 😀
“ide kürtösök
ide dobverők
…………..hírnek vivői tétessen közzé
kerestetik a legjobb terelő”
Ahogy Mari írta, messzehangzóan szerét ejtetted, kedves Vincze.
Szívből gratulálok!