Miféle ígéret? Én ilyet soha!
Szemenszedett és ostoba — na jó, va-
laha magamnak, ha egyáltalán, még
az idők hajnalán, ám e kor már nem
a csodák kora. Szóval, hiú és vak,
de táplálja csak, ha nincs jobb dolga, míg
bele nem kékül! Úgy is be kell lássa
végül, nem vár magára itt sem gyors ha-
lál, sem óhaját leső, füttyre ugró
szolga. Jobb, ha tudja, föltörhetetlen
a pecsét a szájon! Nos, tán kíván még
valamit, barátom? Félreértettem
volna,és foga mégis másra vásik?
Sajnálom, ha csupán kopogtat, az is
hiábavaló: a hely nem kiadó,
új lakót nem fogad, nincs olyan Isten
– már bocsánat –, kerítsen hát egy másik
palackot magának, és húzzon innen!