1
konkrét
de érzi kell valamennyi sejtelmesség
néhány génhibás metafora is megteszi
hogy elandalítson téged
bemelegítésként legyárt egy
műanyag túlsó partot és átkiabál
nem érted
ám ez nem zavarja kettőtök kapcsolatát
hiszen nem ismeritek egymást
mégis magadénak érzed a helyzetet
mert nincs benne semmi rendkívüli
határozottan hiteles
mosolyog
kivillannak a hejesírási hibák
jókedve átragad rád egyedül vagy
ám mégis vele lépsz a gondolat
hiányával berendezett mondandóba
s mert az igen kényelmes ülést kínál
leülsz hogy megtapasztald
mit érezhet a cukor a pörgető belsejében
miközben habkönnyű ragadós masszává alakul
2
méz-nélküli csilingtelen pőre
versek kellenének s csak úgy
csapkodók mint meztelen lurkók
ha kiszaladnak az esőbe
minden szó akár egy kertjétől
megtisztított szabad virág
libasorba állna (önkéntes egésszé)
s együtt kínálná virágporát
vagy kemény munkával formált
földig érő dörgés legyen az ének
vattacukor pörgetők helyett
téglaformájú versek kellenének
3
ne tanulj meg úszni
jobban jársz ha az árral
sodortatod vagy halottnak
tetteted magad akkor talán
nem bántanak hidakról
leskelő kardfogcsörtetők
nézd
néhány bolond megpróbál
ellenállni küzd úszna szembe
szájukban Világszál versszirmok
karcsapásuk egy-egy gondolat
de végül mind odavész lehúzza
őket is a giccs vagy a rájuk
dobált mocskos szavak kövei
végeznek velük
ne tanulj meg úszni de mivel a
part sem biztonságos mert
ellepik (mindkét oldalon)
mimikris bürokraták
egyetlen dolgot tehetsz öcsém
megtanulsz röpülni
4
ha kevesebb sóvárgásból
dagasztanád a szonetteket
a szöveg sokkal költőibb lehetne
csak szépen egyszerűen
mint a levegőt veszed
ne kenegesd pátosszal
attól még csikorgós marad
a verssel foglalkozz
ne gondolatkereséssel
ereszd szabadon
a nagy akarással béklyózott szavakat
meglásd mekkora öröm lesz összefogdosni őket
s mert jól kiröpködték magukat
ők is kezesebbek lesznek
“vattacukor pörgetők helyett
téglaformájú versek kellenének”
szívemből szóltál, Istvándorom. Ölellek: KedvesMarid
“egyetlen dolgot tehetsz öcsém
megtanulsz röpülni”
Hogy megtanulok-e (pláne az én koromban), mondjuk úgy, hogy necces.
De a VERSEIDTŐL hagyom röptetni magam! 🙂
“mint a levegőt veszed”
– hát igen, ezt kellene megtanulni.
Akinek nem inge, biztosan nem veszi magára. Én magamra vettem minden sorodat, István.