“Nem kell elmenniük. Ti adjatok nékik enni!” (Mt 14, 17)
ezrével jönnek esőn viharon előre
megírt poklokon át kitölteni a repedéseket
Európa üres tenyerén testhajlatokban
szem alatti árkokban fül- és szájüregekben
agytekervények közeiben kivárni a reggelt
ujjba hajszálba szőrcsomókba kapaszkodni
pókhálóból ágyat vetni az univerzumnak
látszó semmi közepén próbára tenni
maradék emberségünket jönnek
nyomukban szétszaggatott álmok
kidőlt remények meddig győzöd
egyedül Urunk mikor mutatsz egy biztos
helyet e fadarabként sodródó szilárdnak
hitt világban ahol maradék emberségünkkel
kenyeret és halat szaporíthatunk
2015. augusztus 25.
A Magyar Máltai Szeretetszolgálat plakátja.
Egy komplex jelenség-, probléma-, tragédia- és (igen) veszély-, fenyegetéshalmaz egy szeletét látod/láttatod szuggesztíven.
Hozzám közelebb áll Böröczki Mityka többoldalú megközelítése:
https://www.facebook.com/photo.php?fbid=1073026099381797&set=a.486146701403076.118253.100000232502828&type=1&theater
Szomorúan aktuális vers, Anikó. Mélyen megérintettek gondolataid. elvittem a fészre, hadd olvassák minél többen. szeretettel: Mari
Köszönöm, Tibor és Mária.
Elismerésem!