Te a Fagy vagy. Én csak egy fa vagyok.
De már ősszel vetkőzni kezdek. Minden
színes göncöt, sallangot elhagyok,
hogy mire rám találsz egy üres kertben,
a tó partján vagy egy kihalt szigeten,
már ott állhassak lomb nélkül, esztelen
életvágytól fűtve, mit a szerelem
oltott belém. Ott várlak meztelen.
Egyetlen ölelés ezer ágam.
Csupasz törzsemben hívón dörömböl
a várakozás. Önként tárom magam
eléd. Hiába. Ha a bőrömből
kibújok, téged az is hidegen hagy.
Mert én csak egy fa vagyok. Te a Fagy vagy.
Hát, nem irigylésre méltó kapcsolat…
Jó az ötlet és a kibontása is.
Köszönöm, Tibor.