gyertek örvendezzünk a génjeinkbe
kódolt kudarcnak elvégre a bukás
sokkal több lehetőséget ad a panasz-
kodásra mint a szárnyalás
örvendjünk az álmatlan éjszakáknak
mert láthatjuk amint kifekszenek
az előszoba kőtenger-partjára mint az
elszabadulás pillanatát kereső cetek
ünnepeljük a fénytelenségre kárhoztatott
vidéket amit kikerül az idő nem hagy
hátra magáról másolatot így törölhető
a kínlódás egy újabb próbatétellel
éltessük az ollókat mert válogatás
nélkül elnyisszantanak minden köteléket
ennek következtében senkinek nem kell
számot adnia az eltékozolt ígéretekért
gyertek készüljünk a boldogságra mindjárt
megszületik a gyermek bort varázsol a vízből
addig szaporítja az ételt a tálban míg
mindannyian degeszre zabálhatjuk magunkat
Illúziótlanul…
De van / lesz vigasz, drága Mari.
Olyan jó, hogy mindig vigasz szavakat hagysz… 🙂 köszönöm.
na most mehetek egy vidám verset olvasni…
Nem irigyellek, Andor… meglehetősen nehezen fogsz találni 🙂
Döbbenetesen igaz… – de szerencsére, sokan hiszünk a megtisztító várakozás, az “adni valamit magunkból” lélekemelő örömében.
A versed nem szomorú, hanem mély, tiszta üzenet a kor emberének – mindannyiunknak: a szeretet hatalmát üzeni, a tiszta, éteri szeretet mindenekfelettiségét… 🙂
Csodálatos vers ez is, fontos, nagyon fontos! 🙂 Köszönet érte.
Drága Valikám, köszönöm, hogy értetted versem indíttatását, üzenetét… biztos voltam benne, hogy nem vagyok egyedül, hogy hiszek a megtisztító várakozásban… Ölellek: Marid
Megosztottam. Egy álmatlan éjszakán.
Köszönöm, Anikó…
Biztos kudarc? Biztos szembe kell állítani a fényt és sötétséget, életet és halált, kudarcot és sikert? Nem lehetséges, hogy ők szétválaszthatatlanul összetartoznak. Egyikből következik a másik. A csoda, amivel lehetőséget kaptunk, a minket körülvevő Világban szétpillantani, nem fantasztikus inkább?
Szeretettel – Marci