ugyanabban a városban éltünk
a városban ahol minden megtörtént már
az alatta elterülő világok rétegeiben
többnyire gyalázatosan egyszerű az ember
belevész a folytonos ismétlődésbe és a
történetbe amire máshonnan emlékszünk
mindannyian vaskoriak őrült vagabundok
öröklött minták primitív rítusok könnyű
siker ˗ fogadó az instant megváltáshoz
ugyanabban az érában éltünk lámpással
éjjel hunyorogva nappal némelykor erőnek
erejével aztán valahogy láttam egy kézből
vizet fakadni hát odahordtam a begyűjtött
magot most gazdag mezőnk van a város
szigorú falain kívül mindennapi kenyér
menedék morzsányi élet és a szövetség
ami a romlás különböző formái között a
szabadon áramló idők végezetéig őrködik
.
Ez csak egy teszt.
Örülök, hogy így tesztelted (az oldalt). 🙂
Köszönöm, Tibor!
Juj, de örülök! ez nem teszt! Így jó, “Ahogy van”…
Csak azt próbáltam, hogy ha én vagyok az első hozzászóló, akkor a FB-on az én fotómmal jelenik meg a vers.
és így van?
Igen, így van. És elég neki egy pont, csak legyen valami.
Örülök a visszatérésednek, Ildikó. Te vagy az egyik költői példaképem. A.