Fekete világban
fekete virág van,
utolérhetetlen
fény szökik az árnyban,
ott vagyok egészen,
pont a közepében,
senki sem jön szembe,
mintha minden menne,
okos képzelgésem,
végül is egy agyrém,
s holt lélegzetembe
beszökik a napfény.
2 hozzászólás
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Egy sugár ide is jutott belőle, Barátom.
Adjon az Isten még sok ilyen “agyrémet”!