Tisztelgés A. Muñoz Molina, a “Lisszaboni tél” című regény írója előtt

ugyan ki hallgatna rád
ki hinné hogy a gyilkos ott ül
veled szemben nem álmodból
nem egy regény vagy egy film
főszerepéből nem is az újságok
bűnügyi rovatából lépett elő
ott ül kávét rendel rágyújt
a cukrot és habot kavargatva
mesél magáról a gyerekkoráról
a kutyáról aki eltűnt s most
minden álmában ott kísért
a lánnyal együtt aki már nem
él de az egyetlen lény volt
akit valaha szeretett ki
ölhette meg kimegy hallod
ahogy lehúzza maga után
a vécét kezet is mos basszus ki hinné
visszajön tovább mesél ide-oda
tologatja az asztalon a poharat
az abrosz rojtjaival babrál fél
mint bárki más csak kissé túl-
játssza hát igen sosem volt jó
színész szegény ki hallgatna rád
ki hinné hogy nem egy regény
vagy egy film nagyjelenetét írod
hogy a gyilkos aki ott ül veled
szemben nem kitalált személy
az egyetlen alibid a halál ellen