Kócos bokrok közt fény zizeg,
fodros, szél-járta nyom
tekereg szét a fű között,
a Rába fújtat, fölliheg
egy tejfehér habon,
és oda-vissza hömpölyög,
a rét fölött, a víz fölött,
a madárfüttyel átszúrt nyugalom.
fodros, szél-járta nyom
tekereg szét a fű között,
a Rába fújtat, fölliheg
egy tejfehér habon,
és oda-vissza hömpölyög,
a rét fölött, a víz fölött,
a madárfüttyel átszúrt nyugalom.
szinte látom az érintetlen tájat… s hallom a madárdalt, Mitykám. Ölellek: Madárlány
Megkapóan érzékletes, idilli csendélet.
Üdv, Barátom.
képeslap