lámpás imbolyog az éjben
fényét köd fojtogatja
        jajong a széllel
        összeölelkeznek vad táncba
srófolt fénye
        hol közel vakítón
                és petróleum pára arcomon
        hol messze dereng

        fűzfa vesszők tépik az eget
egy sublót mellett csapdába esetten
        bádog kanna
                csőre felém fordul fenyegetőn
                közelít hömpölyögve
                        már egy hatalmas fekete lyuk torka
                                és elnyel
alattam kátrányos deszkák nyikorognak
        a sarki bolt
                emberöltőnyire
                és csattanva rám zárul fekete ajtaja
        felettem hatalmas kád morajlik
                s megtelik belőle kannám
                        petróleummal

_a pontos idő hat óra_
        csapdában rekedt az álmom

2015.12.29.