avagy a kulcsmásoló dala

azt hittem
ha virágba borítom a fákat
tán a madarak is magasabbra szállnak

s hittem azt is
ha megfejtem a csermelyt
-a bölcs csacsogást-
tompíthatok majd minden
kavics csobbanást

hát ne zokogjatok

s lám
a sólyákon ha imbolyognak fények
nyirkos deszkákra égnek
haldokló lidércfények

s szellemhajók settenkednek
hosszú sorban
feszített vitorlát öltve
– nem tudják még-
kifogtam belőle rég
mind a szelet
tépáztak már eleget

s kísértenek most hánykolódva
ködrongyos feszületek

holt flotta

görnyed a kulcsmásoló
zokogva

hitte
ha virágba borítja a fákat
tán a madarak is magasabbra szállnak