Még meleget ígér a napsugár,

de már kifelé igyekszik a nyár,

s két fuvallatba csípve valahol,

már érezni, hogy lassúdik a por,

a szél kerekét oldja már a fék,

és reggelente borostás az ég,

de vízbe mártózik még az öröm,

a víz türelme is kapóra jön,

s a barna bőrű csönd lassún oson,

a pisszenésre halkult fodrokon,

a változás, mint forrás fölbuzog,

egyébként minden végtelen nyugodt,

s a búcsúzgató évszak illatát,

szétkergetik a tóparton a fák.