Talán száz évvel ezelőttről maradt rájuk a terem, amiben harmincnyolcan nyomták az ágyat. Lajos bácsi, balról a hetediken, épp a terminális légzéssel kínlódott. Középen, egy asztalnál üldögélt Judit nővér, aki hol az egyikhez, hol a másikhoz szólt kedvesen, máskor meg órákon át némán tette csendben a dolgát. Valamit tudott, amit csak a bennfentesek tudhatnak.

Vidra népbíró, abbahagyva a horkolást, felemelte fejét, az ajtó felé ordított.

– A következőt! Tovább →

Gáborka ugyan tudta, hogy apuka az ilyesmit nem szokta elnézni, mégis megette Jocó süteményadagját. Annyira megkívánta, hogy úgy gondolta, inkább letölti a rárótt büntetést. Tovább →

Két barát idegen városba vetődött. A menetrendek összevisszasága miatt ott kellett tölteniük egy fél napot, csatlakozás ugyanis tizenkét órával később volt. Tovább →

Pandúr úgy érezte, most kimegy az alagútból. Hét személyt tartott el egy fizetésből, folyamatosan rettegett, hogy elveszíti állását. Tovább →

Feri és Magduska, házasságuk hatodik évfordulóján kimondottan egyoldalú döntést hoztak. Magduskának mákszemnyi egyetértése sem volt, de a megvalósíthatatlannak tűnő ellen jobbnak látta nem bevetni vétójogát. Tovább →

Az egyik téren éppen bontották vagy rombolták — nem ismerem a szakkifejezéseket —, az ornamentális kockakövet, hogy aztán jól lebetonozzák. Minden porzott, a minták csákányütésről, csákányütésre változtak. Tovább →