— Hé, Gábor, ezer éve nem láttalak! Hol dolgozol?
— A szalonnagyáramban, testvér. Tovább
Fapipa úr attól félt, hogy otthon a felesége kérdőre vonja, pedig csak Szőr Bundafej nevű kutyáját sétáltatta. Meglátott egy ősrégi mozit, azt sem értette, hogyan került oda Tovább
Még a kórterem is nyöszörgött, a kicsik felnőtteket meghazudtoló tisztasággal, komoly arccal tűrtek.
— Anyu, én ugye meggyógyulok?
— Nem vagy te lejárt bankbetét, kislányom, persze hogy meggyógyulsz! Tovább
Mózsi, az igazgató, tantestületi gyűlések tömegén vacillált szóba hozni, míg az egyiken végre be kellett jelentenie, hogy az új kolléganő, Iduska, aki a mezőgazdasági ismereteket tanítja hetedik-nyolcadikban, a következő évtől franciatanárnő is lesz. Tovább
Ebben a kocsonyában már nem tart sokáig a lét. Tovább
– Régen, mikor a mamlaszok még vacilláltak, mi tökéletesen megtaláltuk ezt a helyet, ugye Főnök? Tovább
A kutya sem kérdezi már,
hogy “Hol vannak a katonák?”
Betelt bombatölcsérek,
sírokban fonnyadó kéreg Tovább
Péter Gáspár tiszteletes megjelent feljebbvalója előtt. Nem tudta pontosan miért hívatja, de sosem spekulált ilyesmin. Beiktatott református lelkészként becsülettel tette a dolgát. Tovább
Megy a lábnyom. Már minden oldalán tele van bütykökkel. Szinte sántikál, és mégis könnyed, büszke magára, mert ő mindig nyomot hagy maga után, pedig csak nyom. Ezért nem lehet más, mint saját magának a nyoma. Tovább
Nem zúzom szét a világ csodapártáját
és nem ölök
eszemmel titkokat Tovább