Portássors

A portásfülke alig egy négyzetméternyi volt. Costi bá’ íróasztalnak becézte azt a nagyobbacska ládát, amire könyökével támaszkodott egy hokedlin ülve. Elég nehezen tartotta a fejét, de titokban folyamatosan táplálta magát otthonról vitt, jóféle kisüstivel. Tudta, ha netán észrevennék, hogy elaludt, búcsút mondhat egyenruhájának, a pisztolytáskának, önvédelmi, helyesebben objektumvédelmi fegyvernek és  köztudottan nyugdíjas állásának is. Tovább

Leszereltünk…

– Miért kínoznak itt apám, nem volt elég még a megalázás?
– Így megy ez a háborúk után fiam, hogy itt gebedünk meg.
– Ha túléljük, összeszedjük magunkat és újra támadunk! Ugye, apám? Győznünk kell!
– Már nem tudom fiam, eléggé bizonytalan itt minden. Most arra figyelj, hogy egyik lábadról a másikra helyezd a súlypontodat, különben nem fogod bírni. Nem emlékszem, hogy két vagy három napja állunk itt… Tovább