én hat-hétévesen meghaltam,
nem vették észre, mert csak úgy állva,
de tovább jártam iskolába Tovább →

Én ma este a szívem díszítem fel,
sok tarka cukormadárral aggatom tele,
tudom, az egyik majd lágyan énekel,
íme az ember, kinek mégis van Istene. Tovább →

Nem tudom, milyen lehetsz, ha alszol,
eddig csak ébren láttalak.
ahogy az ablakfüggönyön átoson a napfény,
arcodra rácsokat festve, emlékeztetve,
hogy csak egy pillanatra szöktünk meg életünktől. Tovább →

Majd
ha végleg összeomlik alattunk hitvesi ágyunk,
és a bontásra ítélt házból csak a falak maradnak. Tovább →

Ezerkilencszázhatvannyolc
december huszonnegyedikén,
hátratolva a széket
felállt és lopva szétnézett Tovább →

elmondanám, ami fáj,
de mihez kezdenél ezzel,
inkább ölj meg két kezeddel,
vagy fojts meg száddal Tovább →

hozzávénülök az éveimhez,
mert gyereknek lenni nem jó,
gyereknek lenni rossz,
mert apu mindig részeg,
és borfoltos a konyhaabrosz Tovább →