gurigázom az idő üveggolyójával
a színek összefolynak
megkövült vulkáni hamuvá áll össze a világ Tovább →

felkarmolták az eget
s a könnyű szövet
lebeg mint tépett
kormos imazászló Tovább →

bujkáló hold sötétet mélyít
szellő rezdül mint hűs tenyér simogat Tovább →

mindenkinek a maga valósága
félig tele fele üres Tovább →

idő idő időtlenség
felhőket nézek
szemed helyett
homályos ablak lettem Tovább →

képtelen elfogadni
hogy amit egykor ölelt hamu Tovább →

nem lehet visszafejteni az idő kötését
hibáink anyagba ragadtan mutatják Tovább →

szabadabb lépésekkel
magabiztosan róni
kavicsos járdát Tovább →

árnyakkal alszik a hold
felhőágyát telesírja Tovább →