üres terem kong visszhangzik
emlékek kergetőznek benne Tovább →

nem ébred
mozdulatlan Tovább →

árnyak fekszenek keresztbe előtted
elbotlasz hogy felkelj újra meg újra Tovább →

a reggel hullafoltjait sminkeli
szűk pupillájára kontaktlencsét húz
nem mintha látna
csak megszokásból Tovább →

elnyílt pipacsok
vércseppjeit követi a vágy
visszatalálni hozzád Tovább →

nem harcolunk
nem békülünk már
nem érintjük össze lábunkat
étkezés közben Tovább →

halálom kilencvenkettedik napján
telefonon társalgok bátyámmal
szokás szerint nem ért semmit
nem beszélünk egy nyelvet Tovább →

várandós a tavasz
születőben a nyár
könnyes az ég szeme
esőre áll Tovább →

„Semmim se volt s nem is lesz immár sosem nekem”
égi mezőn csillagokkal játszik a halott szerelem Tovább →

szárnyad felemelt
és messze vitt tőlem
elérhetetlen vagy
akár az árnyak Tovább →