Megvárjam, amíg elmegy az anyám,

és elfájdul, mint falevél a fán Tovább →

Keletről jöttünk. Napkeletről.
Az izzó fényünk igaz ebből,
meg az, hogy testvérünk a Nap,
amikor ölelésbe kap. Tovább →

Vékonyka szálra ül az ég,
pehelynyi lakk, a szirma kék,
a tavasz széléhez simul Tovább →

Tovább →

Már napok óta figyelem a kertet,
a zöld fölött egy sárga pillangó csapong,
egy egész nyarat lassan itt felejtek Tovább →

Ha idehagyod is a félig készet,
és nem vehetsz már nap-nap újra rajtot,
s egy másik égbolt pereméről nézed Tovább →

Fekete világban
fekete virág van Tovább →

E tájra még a rómaiak hozták,
kék-lila fürtű, illatozó bokrát Tovább →

Ha megkérem a szemeim és látlak,
majd elmeséllek a bolond világnak Tovább →

Ki tudja miért, s minek jött világra Tovább →