Egy boldogságból szakított világ van,
összetéveszthetetlen illatában Tovább →

Összekarcolt, kis hazám,
mint a madár fönn a fán,
dobogsz zöldbe rejtve Tovább →

A gyerekkorom csordultig volt töltött,
bírt számolatlan, jóízű gyümölcsöt,
az egész falu maga volt a játék,
a kedvenc árokpartom verset költött Tovább →

Egy év megint elfeledkezett rólam, Tovább →

Kifogy a szó belőlem,
s kifogyok a világból Tovább →

Tovább →

A dombhajlatban megtorpan a pára,
ahogy az idő csomót köt magára,
már csak a konok, fagyba mártott gaz hajt Tovább →

Szél macerálja a vizet,
a taraj habosan liheg, Tovább →

A tanévkezdést nem is hoznám szóba,
de hatvanegyszer csöngettek azóta,
hogy kiszaladtál boldogan a fényre Tovább →

Van falevél, van madárének,
van égbolt, tenger, meg a kékek,
van egyenes és van a görbe Tovább →