1. I.
   Csak csapódnak ide-oda a tegnapi és mai dolgok
   a szabálytalanná magasodó tűzfalak között.
   A kilúgozott üresség,
   mint határozatlan térdarab
   lendül előre-hátra Tovább →

Rossz kedvem messze trappol,
ahogy megóvsz magamtól,
a szél is, mint a bánat,
torpanva les utánad. Tovább →

Napszítta arcán szélfútt vándorélet,
puhán villanó fekete haját
egy kendőnyi szivárvány fonja át Tovább →

Tovább →

Egy fát szeretnék valahol.
Akár kopárat, akár zöldjébe borultat
– egy érthetetlen azonosulást. Tovább →

Tovább →

Az én utamon nincsen átok,
mert ölelik a vadvirágok, Tovább →

Fából tákolták emberméretűre,
volt szoba foglya, istálló derűje,
hol álom, hol meg nagy szükség ledűlni,
hol aludni, hol párán szenderülni,
s a priccs, akár a betlehemi jászol Tovább →

Futotta borra, szóra, nőre,
ha többre nem, fertályidőre Tovább →

Tovább →