Hallgatásod egyszárnyú ablakán
áttetszik a magány aszimmetrikus
titkosírása. Búcsúzások sivár partjain
keresed a gyermekkor házát. Tovább →

Áldalak, Uram, mert legelhagyatottabb óráimon
jósággal töltöd be szívem, így azok szolgálatába
állhatok, akik nem írják, hanem elszenvedik a
történelmet. Tovább →

lassacskán beissza tócsák csalóka egét
a föld, elporlad boldog nyarunk szöcske-
csontváza. Tovább →

sosem létezett az igazság
a szorongók vigasztalására nesze semmi
fogd meg jól kitalálták a mennyet
ezért drága költőtársaim nekünk kell
a bennünk szikrázó csendből imafülke-
költemények falára hitelt érdemlő szenteket írni Tovább →

azóta sejtem, milyen magas az ég, mióta
benne fénylesz. nincs visszatérés, ma mégis
hazaérkezésről dalolnak az utak, fészekszívedben
menedékre lelnek a hajléktalan madarak Tovább →

a tisztesség eltűnik a haszonlesés fekete
lyukában. csupán halvány sejtelem marad,
egyszervolt idő árnyéka. az éjszaka üregéből
minden ragyogó tett és név elszivárog. Tovább →

Uram
nem törődtem a változások sebességével
csak a tőled elkívánt teremtés felé mozdító
késztetéseknek engedelmeskedtem Tovább →

az odaadás kúszónövény, ami a teret
a kitartás indáival behálózza. a közös
lélegzet az ajkak mozdulatlan horizontján
elsóhajtott ima Tovább →

puskapor-szürke délután. hirtelen elnyom
a buzgóság, álmok vakuvillanásaiban
várom visszatérted. Tovább →