nyugaton az alkony galériája. az örökké
utánzatát tükrözi a kék óra. sziluettjében
hallgat a város. Tovább →

szépségén kívül egyébként meddő a jég-
virág. nem érlel feszes húsú gyümölcsöt,
de ismeri a sietős elmúlást Tovább →

magunkra hagytál bennünket, azt hitted,
elég érettek vagyunk a bizonytalanságra,
amiben évezredek óta élünk Tovább →

áldott legyen a madár aki elveszítette tollát
fájdalommentesen hullott a földre akár egy
sápadt levél ami a megújulás kódját őrzi
erezetén Tovább →

összemennek az évek ahogy vállad
nélkül a gyapjúkendőd nyolcszázharminc-
négyezer kilencszázhatvan perce fény kering
ereidben hamuország lakosa Rövidlátó Angyal Tovább →

1

Távolodó ölelések visszhangját sokszorosítod,
hogy a valóság ne fakíthassa tovább a szeretett
arcokat Tovább →

bolyong, eszmék zavaros sűrűjében. az idő
rostjába hatol, de magán kívül már nem
harcol senkiért. füvek örvényébe gázol Tovább →

emléked tisztásán szétterül a múlt áltató
éneke, lehunyt pillád alól valaki arcát
készül eltörölni. Tovább →

egy szív alakú tócsa őrzi arcképed oda járok
hogy ne felejtsek el szeretni ez a zarándoklás
megváltoztat nyugtalan lélegzetemtől hullámzik
a fű Tovább →

láttalak a parton a villám és a vízhez
vezető fémlépcső csókjában hamuvá égett
évezredekben Tovább →