szívemben színházi gong a neved csak
nem az előadás kezdetét hanem a végét jelzi
névtelen klímák tünetét sodorja a szél Tovább →

valaki máshoz legyél hűtlen
a szerelmet felejthető kalandokkal
száműzöm beszédes hiányodban
visszafogottan létezem Tovább →

kicsinyke ér
túlságosan öleltél
amikor folyómba futottál
sosem hevered ki
torkolatomba érkezésed Tovább →

nincs kijárata ennek a történetnek.
amikor azt hisszük, vége, elölről
kezdődik az egész. létünk rideg
falai között zajokkal leplezi közönyét
a város. Tovább →

Tovább →

délben karcsú árnyékot vetett testem
az aszfaltra haladásom egy kéziratban
javított hibához hasonlított Tovább →

május gyengéd simogatása hozza közelebb
a várost magasabbnak tűnnek templomtornyai
háztetői fölött a meghittség párája lebeg amin
hajnalban meglepődik az ég Tovább →

Csitítsd le bennem a villámokkal sújtott
Tó vizének vad fogatrobaját. Itasd fel
halandó arcomról anyám halhatatlan könnyeit.
Segíts át kurta létem hajótörésein. Tovább →

most élsz igazán mióta halott vagy
mert megszabadultál az évszakok
könyörtelen özönvizeitől Tovább →

dicsértessél te aki velem vagy erőmben
gyöngeségeimben az életidegenségben
az elhagyatottság órájában Tovább →