itt a friss kenyér illatának sincsen hazája
hajnalban kelők elgyötört hangján beszél a szél Tovább →

Tovább →

felszabadítom előtted az utat
mint szavak előtt a jegyzetfüzet lapjait
úgy hallgatlak ahogy ismeretlen
város zaját az átutazó Tovább →

kenyérről álmodnak az elvetett búzaszemek Tovább →

szuroksötét szobákban szívek ketyegnek
kivégzett szó a szerelem Tovább →

kialszik a táj egymásba olvad közel és távol
szélparipák vágtatnak felverik az ülepedő
sötétséget Tovább →

Tovább →

ne mondd hogy régóta karnyújtásnyira
voltál minden zárat föltörtem minden
ajtót kitártam utcazajnak álcázta magát
az élet Tovább →

Amikor a fák kifosztását elunták csőcselék
szelek, tűzcsóvát hajítanak elrettentésül az
ablakokra. Az élettér befagy, kitárja dörgő
kapuját az éjszaka. Tovább →

árnyékát lemossa az eső a ház faláról
léptei indulástól érkezésig zsugorítják a távolságot
gondolatai utcákat kereszteznek Tovább →