kerüli a tükröt
amióta meglátta magát Tovább →

világgá kiáltja magát a város.
érthetetlen beszédében szóközök,
amikből jelenések kelnek életre:
Lu Hung versét írják az űr körkörös
áramlásában a vándorcsillagok. Tovább →

pont nélkül maradnak a súlyos
mondatok a vágyakozás vermeit
beszövi a fű a fegyelem kimerül
a távollét próbája életveszélyes Tovább →

1. függvények

úgy fogadsz el ahogy tavasszal a táj
a zöld színt szemedből a nyári égbolt
nyílik rám Tovább →

amikor éjjel tűz és jég között
önmagát szüli és emészti az álom
megkergült levelek torlaszai alatt
felriad a télre vackolódott bogár Tovább →

íme eljött egy újabb nap. neve sem volt, csak úgy itt
termett a semmiből hirtelen Tovább →

ez az éjszaka soha nem fogja elfelejteni
önmagát néhány hajó kómában ring
a Tó boldogtalanság színű vízén Tovább →

tegnap sem adtalak át az ősznek
hagytam hogy visszatántorogjon belém
az a nyár amikor a rózsák ornamentikáján
túl láttuk amint tisztára mosakodtak úgy léptek
a kert szentélyébe Tovább →

megüli az ősz a tájat
a meg nem született dalok
fájnak legjobban a fáknak Tovább →

fájdalom nyelvén beszél a táj. a Tó arcára
jeges eső vés hangulatjelet. magzatpózban
fekvő fény. fosszíliába zárt napok. a semmi
idegesítő szinkópája. Tovább →