birtokba vette a ma a tegnap nevét
a jelzők kifordították bőréből a szerelmet
jövevényszavak vesztegették meg a hangokat Tovább →

kifeszíti a kert az éjszaka vak-
keretes vásznát dermedt szíved
fölött a homlok mögött gondolat
dereng Tovább →

fényszerpentin kígyózik a hegyen
ezüstösen sugárzó levegő csorog a holdról
házak között a sötétség tetőcserepét
emelgeti a szél Tovább →

Érted írok a táj triptichonjára
az ég kifeszített gyöngyvásznára
kilakoltatott napfény egyszervolt sugarára
telek damasztabroszára Tovább →

emlékek hallgatag kövei fekszenek
a fagyos úton, magában játszó gyermek
ide-oda szökdécsel a szél Tovább →

olyannak látja a világot, amilyennek
lennie kellene. így érvényét vesztik
az eljövendő századok fenyegetései,
és lemondhatnak a világvége-hisztériák
szervezői. Tovább →

amikor elvirágzik benned a félelem
hogy mulasztásaid bepótolni már nem
jut időd fogaid csikorgatod de felkelsz Tovább →

Tovább →

eljön az idő amikor a világ emlékezetéből
kiesnek a búcsúzások szegényes szavai
és a távozóban elszánt remény Tovább →

a robot csak nyomort terem
munka és bér között tengeti
napjait Orlado szelíd illúzióra
vár amiben nesztelen közelít
az öregség Tovább →