kamuidő féreglyuknapok
vajon belefér még egy késhegynyi jóság
a selejtes történetek rendbe hozásába Tovább →

lépjenek előre a sorból akik ismerik a füvek
alázatát képesek felrázni a látóhatár csipkés
szegélye alatt az unottan ébredő napot Tovább →

egykori esélyekért mond misét a szél.
a kertben ciprusnapóra jelzi a madár-
koncert kezdetének idejét Tovább →

Évszakok faragott fakapuja előtt várakozott,
ki-be járkált a félelmek virradatában és alkonyában,
amiket Isten megrendítően szép tájképekkel
rendezett be Tovább →

csillagfürtös ég alatt csendtől habos
a part a szél láthatatlan madzagon
szelíd éghajlatú dalokat és sovány
madarakat reptet Tovább →

szavakba szorítasz mindent amit érzel
egy arcot idézel aminek hegyvölgyén
annyiszor tévelyegtek ujjaid magadba
révedsz túlontúl nagy a csend Tovább →

összeadódtak a mínuszok, kétismeretlenes
egyenlet iksze és ipszilonja lettünk, világégés
után összeroppant táj, felismerhetetlenségig
gyalázott párbeszéd Tovább →

gránátalma illatú volt a kert. hullott levelekre
fröccsent a leve. akár a disznóvér, mondtad,
miközben én rejtélyes tárgyak körvonalába
kapaszkodtam Tovább →

Amikor a hajnal hűvös ujja fölüti a Ma
kéziratát, aléltan fülelsz a vásott ágy-
neműben, ami még anyád törékeny
testében is gyönyörködött. Tovább →

Ajkad halvány rózsaszirmán
hervadt egy vércsepp
Szerettem volna lecsókolni rólad
minden keserűséget Tovább →