Meg nem nevezett szerző – Átírás
Terrorista csendek Tovább
alkoTÓ archívuma: Szabó László
A sötétlő erdőben
Éveim hangyányi-kis napok rendre
szertehordták, és túl életem felén
elfogytak az út, s a morzsák Tovább
Vágy (“liliomtiprás”, avagy a tartalom és a forma antagonizmusa)
Midőn az ágyon elheverve hosszan
borongtam, lágy párnák közt kezdtem halni Tovább
Kései
„Ezért tanultam járni! Ezekért
a kései, keserű léptekért.”
(Pilinszky János)
E kései, keserű versekért tanultam írni! Tovább
A múzsához
Mint a mókus …
Mit tudtam én, hogy lehetne más is,
mint háziszappan, s hogy szalámis
zsömlét is esznek Tovább
Szabó László – a lány
Szabó László – A méh
Elébb az ágy
lett egyre keskenyebb.
Középütt nem mélyült tovább. Tovább
Szabó László – A Sörpincében Gyulán
Az étterem teraszán ültem jóllakottan,
a szökőkút épp nem szökellt,
s az éhezőkre nem gondoltam Tovább
Szabó László – A Tisztaság dicsérete
édesanyámnak Tovább