Daddy’s a dark riddle
Mama’s a headful of bees (Suzanne Vega)
Üresség a sajátja mindeneknek,
nem születünk, nem enyészünk,
nem szennyeződünk, nem tisztulunk,
nem gyarapszunk, nem fogyatkozunk
– így szól a szívszútra, a Nirvána gyémántja.
Nézem a kezemet: tele van homokkal.
A szívemen gyémánt helyett ormótlan
kövek, egy sarokban üres üvegek. Az
egyik kő te vagy, Apu. A homok is.
Az üvegekben az üresség. Te vagy az is.
A gyarapodó, fogyatkozó hold: Anyu.
„Megszülettél, elenyészel, beszennyeződtél,
megtisztulsz” – énekli esténként az ágyam felett,
majd csipeszekkel a szájában kötelet feszít
a csillagok közé, s hajnalig ruhát tereget.
A Mindenséggel teli Üres valósága.
És fordítva: az Üressel teli Mindenségé.
A valóságok egymásba való átmenetei —
elfogyásig fogyó hold. És fordítva.
Rajtuk a magunk valóságának hitelesítő
pecsétei, kövek, üvegek és anyánk szájában
megfigyelt csipeszek merevlemezen tárolt képe.
Yesss! Köszönöm, Tibor!
elvarázsoltál, Anikó…