– Hogy minek kell ennyi Wellness központ, nem tudom. Ámbátor megjegyzem, jobbak mint a kocsmák. Van itt egy, aminek egészen érdekes a neve: “Szeretet Center”. Csak így, egyszerűen, angolosan. Benyitok és megkérdezem az első alkalmazottat, jó helyen járok-e, ez tényleg egy wellness center? A központ, szót ma már nem használjuk ugyebár…
– Nem kérem, ez nem egy wellness, ez a ” Szeretet Center”, ahogy az jól láthatóan ki is van írva.
– Értem. Ez vélhetően önöknél azt jelenti, hogy szolgáltatásaikat kiemelt szeretettel nyújtják vendégeiknek a wellness ágazaton belül.
– Nem uram, maga teljesen félreért. Ez egy szeretet központ, ha semmiképp nem akarja a center szót hallani, ahol szeretetet árusítunk szakágazatokban. Ahogy a wellness centereknél van masszázs, szauna, szolárium, etcetera, etcetera, nálunk is van ölelés, simogatás, hajkócolás, mosoly stb. szakrendelő.
– Megbocsájt, de pénzért?
– Uram, ismer ön olyan árucikket, melyet ingyen adnak, akár szolgáltatás formájában is?
– Természetesen nem ismerek, de eddig az volt a kényszerképzetem, hogy a szeretet nem árucikk…
– Természetesen tévedett, uram. A szeretet kelendő árucikk! Veszik is, mint a cukrot. Idejönnek a nekikeseredett, depressziós, vagy csak egyszerűen hiányérzetben szenvedő emberek, és mi a megfelelő összegért biztosítjuk nekik a szeretetet.
– Ha nem haragszik, nekem elsőre az volt a gondolatom, hogy ez egy bordélyház…
– Ne sértegessen uram, itt nincs prostitúció!
– Ennek ellentmondani látszik az a tény, hogy a szeretetet árucikként forgalmazzák.
– Nézze, az a világon a legtermészetesebb dolog, hogy minden valódi árucikket pénzért és nem ingyenesen forgalmaznak! De talán van valami halvány elképzelése arról, hogy mi is a prostitúció? Konkrétan szexuális szolgáltatás. Az, hogy valakinek összekócoljuk a haját, megvakargatjuk a nyakát, vagy megsimogatjuk az arcát, az nem hasonlít a klasszikus értelembe vett prostitúcióhoz. Bekapcsoltam a felvevőt, ha még egyszer ehhez hasonlót jelent ki, akkor jelentős bevételre teszünk szert rágalmazás címén!
– Nyugtáztam és vételeztem. Többé nem ejtem ki a prostitúció szót. Hogy önöknél a szeretet?
– Csomagonként változik, a legdrágább az ölelés 300 euró, az egyszerű arcsimítás 200, a hajkócolás 100, a mosoly 50 euró. Ez alatt nem sok mindent tudunk nyújtani, de van három ágazatunk, ahol jól elkeserítjük előbb a nem teljesen szeretetéhes befizetőt, hogy biztosan legyen szeretetéhsége, így értékelni tudja a szolgáltatást.
– Kérdésem lenne! Mondja, önök szeretettel árulják a szeretetet?
– Ne vicceljen jóember! Kit érdekel, ha már megvette azt a nyavalyás terméket, utána él-e, vagy hal? Úgyhogy eszünk ágában sincs elérzékenyülni, ez egy kőkemény, biznisz. Hoci-nesze, fizetsz, kapsz, ha nem fizetsz, hoppon maradsz!
– Egészen érdekes. Valahogy egészen más képem volt a szeretetről, eddig a pillanatig.
– Tévelygős, sötét, elsüllyedt antivilágban él, ha azt gondolja, hogy bárki, bármikor a szeretet nevű termékhez magát. vagy mást csak úgy ingyen hozzájuttat. Mi semmi esetre sem! Jó pénzért remek terapeutáink vannak, akik (köztünk legyen szólva), színlelt módon akkora szeretetet tudnak mutatni, amekkorára szükség van.
– Mondja, és az, hogy nem a valódi szeretet terméket, hanem annak egy utánzatát árulják nem immorális?
– Ne beszéljen ostobaságokat! Látott már műkörmöt?
– Természetesen. Egy csomó hölgy visel olyan, szerintem fölösleges dolgot.
– Fölösleges magának, nekik nem! Látja a műköröm sem valódi, mégis használják.
– Köröm és szeretet… Egészen érdekes asszociáció… Akkor én inkább maradnék a valódi szeretetnél, azt hiszem még hellyel-közzel hozzá tudok jutni. Mennék is, ha nem gond.
– Nagyon nagy gond uram, főleg magának, hogy a felvevő is működik! Hosszasan és kimerítően tájékoztattam szolgáltatásunk jellegéről, ezért nekünk 150 euró illeték jár. Soha senkinek nem kellett ennyit magyaráznom. Teljesen egyértelmű volt, hogy bejön, fizet, vásárol, kap és elmegy. De maga értetlenkedik, rabolja a drága időmet! Igen az időmet! Így tessék kérem kifizetni az informálást!
– Ha hiszi, ha nem, én egy makacs ember vagyok. Betévedtem, mint bármely más üzletbe, üzletláncba, centerbe, vagy amibe akarja, érdeklődtem az árucikkek után, eszem ágában sincs fizetni.
– Hatalmas plakáton egyértelműsítjük a bejárat előtt az árainkat.
– Ránéztem, kicsit bizarr volt az egész.
– Az alján ott van a 0,3 mm-es szöveg. Ott tisztán, egyértelműen közöljük az információ árát. Percekre lebontva. Maga fél órámat vette el, így az eredeti 150 eurós összeg, már 300-ra rúg. Nem fizetés esetén olyan ügyvédeink vannak, akik a 300-ból, 30 000-et csinálnak. Tessék fizetni!
– Juszt sem fizetek. Ha már így elbeszélgettünk, igen kellemetlen közölni valóm van. 16 évig ügyvédeskedtem és 15 éve bíró vagyok!
– Elnézését kérek, bíró úr, ebben az esetben tessék kifáradni, ha meg nem sértem…
– Nem sért meg. A viszont soha nem látásra!
– Alászolgája bíró úr!