első kör
csak azt a neved ismerem amivel mások megneveztek
ha hirtelen eleredne a hó hogyan szólítsalak elő az ég
takarásából miként hívjalak ha egyszer magadtól nem
jönnél csupa aggodalom vagyok látod nem találtam ki
mi legyen ami összeköti a kezdetet a folytonossággal
pályáink közös többszöröseit széttartó napok között
pedig ez már a felemelkedés állandóan forgó kereke
nem kellene semmit bizonyítanom

második kör
ne ijessz és ne vidd el kristályabb magad maradok
én is aki lehetek nekiindulok megint többé-kevésbé
groteszk figurák kíséretében sallangot leválasztani
jászolba friss szénát teríteni elárvult vállra köpenyt
tudom mit tegyek ha eljön az idő nem miattad már
nem is nevetek csak ilyen amikor komolytalanná
lesz az igyekezet bizarr köztéri szobrok és kufárok
özönlik el a megszentelt helyet

harmadik kör
egyre hidegebb van fázik az ember reszket a lelke
vége ha a sötétben megsemmisül a talmi csillogás
mi marad amikor kihullik a megtartó időből előle
szertefutnak az álmok ott találja magát meztelen a
tömeg zsúfolt körein kívül nincs mitől elemelkedjen
hová leroskadjon meglátja-e majd a köteléket benne
az egyet még beljebb hiánytalan önmagát a bárányt
visszatalál-e valahova valaha

negyedik kör
amikor a vezeklésnek vége és vége a várakozásnak
fellélegezhet és hálát adhat a hitért ami elindította és
kivezette a tülekedésből lényegtelen részleteken túlra
nem hozott semmit nem talált többet mint amit eddig
beleszőhetett a történetébe mégis mintha gazdagabb
lenne szelídebb mintha szétszéledhetne de már nem
akar egyszerre több irányba menni csak fogja a szelet
tekintetét az éjszakába fúrja

ötödik kör
ki veheti el a világosságot amikor önként nem adom
lehunyt szemmel eltalálok a fény irányába nem kell
hogy pásztoroljanak nem kell odaállnom semmiféle
sorba döntéseimtől az utak ugyanolyan girbegurbák
maradnak de magam választok szabadságot testvért
és mitológiát legyenek ünnepek és legyenek tiszták
ragyogásukban ahogyan azon az időn kívüli napon
tisztelet a születés misztériumának