megszámlálhatóan egy vagy
és megszámlálhatatlanul is egy
kígyózol végtelen sokaságban
mind a te arcod mind a szemeid
végső soron minden különbség
egyre megy tucatnyi arc mosódik
össze így és több tucatnyi újra
abból is míg végül kiadják ismét
azt az egyet érkeznek mennek
szüntelen nézem őket bennük
vonulsz ahogy a halhatatlanok és
a külön engedéllyel feltámadók a
múlt érvénytelenített ívjárataiból
előmerészkedve a félhomályban
felzörgeted a majdaniakat és idő
előtt kiküldöd őket a napra ott
kell állniuk hunyorogva tétován
válasszak a hasonlóak közül és
mind a te arcod mind a szemeid
de nem te nem te nem te nem te
3 hozzászólás
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
“míg végül kiadják ismét
azt az egyet”
Végül — lehet, hogy az már ő lesz.
imádom ezt a versed, akárhányszor elolvasom, mindig sokáig visszhangzik bennem a záró sor….
Csodás, mint mindig.