„Zombivá válás közben megváltozik a tekintet.” (Wikipédia)

A rokonok, mint a zombik, ki vannak
éhezve minden szóra, minden mozdulatra,
amit a bonbon mellé ajándékba kapnak.
Az emlékeik, mint az anorexiás lányok,
ha rájuk tör a falási roham. Velem akarják
felhizlalni a múltat. Engem is etetnek.
Rántott hússal, csirkepörkölttel, töltött
káposztával. Nézik, ahogyan a főztjüket
eszem, falnak fel a szemükkel. Tizenhárom
éve nem láttak, mostanáig koplaltak. Még
mozognak és lélegeznek, de a testükön és
az elméjükön már mindenütt a bomlás
jelei. A ruhájuk is mintha ugyanaz lenne,
mint amiben utoljára láttam őket.

Lehoczki Katalin fotója.