A három barát beérkezett a korábbról ismert állomásra. Máskor nem szokta a bemondó, de valamiért talán különlegesnek érezte az alkalmat. “Szegletfa…” Ismételte háromszor Tovább →

A fára mászás veszélyes dolog. A diót leverik, az orrot meg beverik Tovább →

– Sanyika, azonnal nyiss ajtót a nagypapának!
A tizenhat éves, szép nagy, világvizsgáló Sanyika nyitott. Tovább →

– Nem fűrészelhetnek el! – ismételgette Libelula magában gépszerűen és ordító, feszült vonásokkal-, merev mutatóujjat szegezett az égre. Tovább →

“Azt hiszem, ismét többet aludtam a kelleténél. Na lám?” A skorpió karórájára tekintett, aztán egyeztetett a belső, sokkal precízebb időmérőjével és nagy megelégedéssel nyugtázta, hogy igaza volt Tovább →

– Maga jól nevelt?
– Ahogy vesszük kérem. Tégla piroslik szerteszét és meg is neveltek alaposan. Tovább →

– Maestro, megtaláltuk az év fotójának az alanyát. A teljes felejtés söpri be majd azt a keselyűst, amitől rosszul lett. Tovább →

Bölény, a fűlényem te vagy, ős husikádból eszem a zöldet. Látod, nem igaz, hogy a növények nem tudnak ordítani. Te még sosem adtad meg magadat hangtalanul, pedig hányat megettem már belőled. Tovább →

Ötletadó Kelebi Kiss István, Hidaló című verse. Tovább →

Az emberek életét a szabályok teszik tönkre. Hányszor elmondtuk, hogy a szabályokat kell az élethez és nem az életet a szabályokhoz igazítani. Tovább →