Mindenfelől ujjal mutogatnak rád. Úgy érzed, legjobb lenne egy óriás, csak neked készült, beton-homoksivatagba rejteni magad, nem csak kobakodat, hanem úgy általában, mindened. Tovább
Kategória archívum: Próza
Pillangómosoly
Szomjazott, úgy érezte teljesen kiszárad. Repült. A láthatár, izzó gomolygás benyomását keltette benne. Vörösebb volt és lángolóbb, mint szárnyainak legcsodálatosabb színárnyalatai. Tovább
Egészen jól mesél
Az ürge egyfolytában tizenhét órát loholt a vonat mellett. Szerencséjére, gyakran megállt, néha órákig vesztegelt egy-egy állomáson, így a lemaradásait be tudta hozni. Tovább
Csendes, nyugodt bérelt szoba
Miklós és Júlia, két megszeppent vidéki, a szálloda recepciójánál, rendelés után csendben vették tudomásul, hogy a 277. emeletre kaptak szobát.
– Gyere drágám, menjünk lifttel! – próbálkozott Miklós. Tovább
Merről fúj a szél
– Felség, amott közeleg a kiküldött cél-irányjelző felderítő egység parancsnoka.
– Teremberekedt, hány embert küldtünk ki?
– Egyet felséges királyom, aki önmagának természetszerű vezetője, bár soha, de soha nem fogja kérdőre vonni a te főségedet. Tovább
Nagy, aki jól le tud nézni
Csákója csúcsa túlmutatott a sakkasztalok szélén. Orrmagasságban döfködhette volna le a figurákat. Egy gordiuszi csomós megoldással – nem önkezűleg tette – lefűrészeltette a lábakat, és az asztalok mögött ülőket is derékig beásatta. Tovább
Türelem nélkül, nem megy
Ütemezési terv
— Jaj, Rettenetes Nagy Tanítómester, borzasztó hírrel érkeztem! Tovább
FELFÜGGESZTETT ZÁSZLÓK
Dráma két felvonásban Tovább
Távjuttatás
Az utcán, csellengés közben döbben rá az ember, mekkora felelőtlenség ez! Mert “ablak nincs az emberen, mód sincs rá, hogy beléd lássak én”. Nagyon régről dereng ez a dalszöveg Tovább