Zsuzsika, kedvenc parkjának kedvenc padján üldögélt, és azon gondolkodott, vajon miért nem történik meg vele harminckét éves létére az, amiről harminckét éve álmodozik. Tovább
Kategória archívum: Próza
Fehér kesztyűk…
Olyan a szemed, mint két nagy tengerkékség a pillák szende, összeérő hajlatában Tovább
Medve tó
Már megint csomagolnak, a köpönyegajtón is kattannak a lakatok. A szokásos útvonalon és a családra akkor jellemző, akkurátus időkezeléssel érkeznek az állomásra. Tovább
Híd a K. folyón
– Tábornok úr, a fel nem robbantott útakadályok gátolnak a menekülésben!
– Megállunk, főhadnagy. Összehívom a hadbíróságot és ott, annál a falnál végrehajtjuk magán az ítéletet! Tovább
Az üzlet, az üzlet
– Hogy minek kell ennyi Wellness központ, nem tudom. Ámbátor megjegyzem, jobbak mint a kocsmák. Tovább
A Mars-mezőn
A felsorakozott Oscar-díjak mögött, Einstein szív egy nagyot pipájából és végigmustrálja a kivilágított Eiffel tornyot. A Mars-mezőn háromlábú kameraállványok tötyögnek egy sajtókonferenciára. Tovább
Naptól átvirított képszépség
Pókháló, vagy ablakra fagyott furcsa jégvirág mögött próbálkozik a nap. Tovább
Összekacsintottak
Tizenkilencedik századi holmival bebútorozott szobában járunk, ahol az alig restaurált, épphogy karbantartott, minden irányban domború, hatalmas darabok egy színház díszletének is beillettek volna. Tovább
Térplasztikák
1. Ébredés – hajnal
Első pillantása az ablakokra esik. Négyszögletes darabokban jelzik, hogy közeleg a reggel. Már nem lehet elaludni, pedig jó volna.
Második pillantás – a fejét kissé oldalra biccenti. A fotelra szórt ruhák, a székre terített kabát, a szék alá rúgott cipő látványa a hányinger torz előjeleit csalja az arcára. Csend van. Tovább