birtokba vette a ma a tegnap nevét
a jelzők kifordították bőréből a szerelmet
jövevényszavak vesztegették meg a hangokat Tovább →

Isten nézegette az Időt és a Teret,
majd galaktikákból kerekeket szerelt rájuk Tovább →

kifeszíti a kert az éjszaka vak-
keretes vásznát dermedt szíved
fölött a homlok mögött gondolat
dereng Tovább →

élesztgetem de már nem ébred
a bennem lakó hibernált gyerek Tovább →

fényszerpentin kígyózik a hegyen
ezüstösen sugárzó levegő csorog a holdról
házak között a sötétség tetőcserepét
emelgeti a szél Tovább →

Koszos kis öregembernek nézem.
Görnyedten ül, vastag rongyai alól
kilátszik szürke bőre. Megyek tovább Tovább →

Érted írok a táj triptichonjára
az ég kifeszített gyöngyvásznára
kilakoltatott napfény egyszervolt sugarára
telek damasztabroszára Tovább →

nem tudom mióta forgok saját
tengelyem körül reggelre mindig
találok magamnak elfogadható napot Tovább →