lassan véget ér a nagy álmatlanság kora,
ami nemzedékünkre rányomja bélyegét. Tovább →

a szöveg
        mint utakkal      árkokkal
                                  kitérőkkel
buktatókkal teli terep Tovább →

chipet cseréltek az állatokban
legel a tigris az oroszlán béget
sárga irigységgel töltötték fől
a pufók naposcsibéket Tovább →

1

Nézzétek
tovább vándorol a Költő
most egy véget nem érő télbe
papírtalpú cipőjében szuttyog a hólé Tovább →

Kilépett, mint a mámor
a régi önmagából,
az összes csontja fáradt,
bicsaklanak a lábak,
fürdetném szeretetből Tovább →

Sosem bocsátják meg a rózsák,
hogy körmödet szirmukba vágtad,
és nem életük, hanem pusztulásuk
szemtanúja akartál lenni. Tovább →

annyi itt a pányva
hogy mozdulni sem tud
a táltos Tovább →

örök vagy, akár halálos seb ürege, amiből elszivárog-
nak nevek, dátumok; mint az ébredés nyugtalansága,
amit kósza árnyékként elnyel a sötétség; mint elveszett
érintés fantomfájdalma Tovább →

Zsapka Attilának és Vadkerti Imrének

Amikor a betű öleli a kottát,

az ég elereszti minden földi foglyát Tovább →

a) Örököljük a jövőt. Talán épp most
fogan meg értünk sok elődünk. Tovább →