a nem szabályozott
emlékezetben lerakódnak
a percek
egyikből virág lesz
a másikat fölkapja az idő Tovább →

szavakat őrzök belőled
tompán zörgő foszforeszkáló
mondatokat és a mozdulatot
amivel a szádhoz kaptál Tovább →

a kert mint festmény
ásóval kapával gereblyével
rakom fel a színeket Tovább →

a saját bőrömről van szó amit mindennap
kockára teszek a tisztességre érdemes szavaknak
és annak az érzésnek amit a tenyerembe zárt
madárfióka szívverése váltott ki belőlem Tovább →

A mesékből kihajló virágok,
ha másféle regulában állnak,
a zaj lombja nem rejti el a csöndet,
a fény világít és nem vakít. Tovább →

emeri nehéz gőzmozdonyok
rohannak a fejeden át géppisztolyokkal
és sztálinorgonákkal lőnek rád
zörögnek és csörömpölnek a vascintányérok Tovább →

ó drága vágy megmenteni magunkat
a megszokás renyheségéből a nyomból
amit a vers hagy szívünkben Tovább →

Talán csak nem jó helyen kerestelek
eddig. A múlt, mint a homok, kifolyik
az ujjaim közül, eltömíti az emlékezés
járatait, beszivárog a hiány szülte
lyukakba, Tovább →