Cellux

királylány mosolyog
fogai riadt denevérek
nyakában tábla
ÉHES vagyok
mellette egy kobold
törött hegedűjét
ragasztgatja

mintha menekülne
mindenki siet
falánk mozgólépcső
nyeli a tömeget
metrógyomor
ők mintha ott sem
lennének

fönn szomjas
ragadózóként
tócsát lefetyel a szél
ismét esni kezd
az aluljáróban
királylány és kobold
találkozó kezdődik
hegedűhang
sikerült megjavítani
és amíg a cellux tart
addig zene lesz

Kategóriák: Vers.

3 hozzászólás

  1. Bátai Tibor szerint:

    “mégis
    kikerülik”…

    Körpanorámás miniatűr.

    1. Pethes Mária szerint:

      nekem meg az jutott eszembe, hogy KORpanorámás költemény… Gratulálok Istvándorom, csodásan megírtad. a ragadozószél lefetyelése egy tócsából, nagyon festői… ölellek: KedvesMarid

  2. Vajdics Anikó szerint:

    Néha csak ennyin múlik, egy kis ragasztáson.

Vélemény, hozzászólás?