pontosan bemérhető a város ahol
sejtjeidben a jelen szaporodik
maradék életed kenyerét megtöröd
mondasz egy imát visszadőlsz
abba a korba ahol még nem voltál
teljesen eszelős a szenvedélytől
és azt álmodod hogy az ágy
amiben olyan hevesen ölelted
más jelenét feltartóztatja a halált
*
intravénásan csepeg a tegnap a mába
már nem harcolsz az idő démonával
elképesztő nyugalommal ballagsz
a postára föladni a számlákat
magad elé engeded a reszketeg anyókát
neki sietősebb pedig meglehet
a te lelked előbb unja meg tested
különben sosem térsz vissza
abba a meghitt karácsony estébe
ami száz éve történelem
*
a végtelen vékony repedés
az esélytelen örökké falán
az igazság folytonos várakozás
naponta meghalsz így életkorod lényegtelen
ha a szabadságot akarod elkápráztatni
előbb fel kell szabadítani magad
a legendákat szülő szorongások alól
hogy érezhesd a csodát
amikor alábbhagy benned a pánik
mert szakadéknak látszik
az a bemélyedés amin átbotladozol
állig begombolt páncélingben élni lehetetlen
a folyton éhes vágy vegyifegyver
ami után a földdel egyenlő lesz aminek látszol
*
az a poklok pokla ha megalkuszol
azzal ami ellen tiltakozol kötelességeket
jogokat mérlegelsz de a mutatót mindig
kibillenti mások lélegzete akiknek
életrajzában említés sem leszel csupán
a tél rőzsenapjain füstbe ment tavasz
nem jelent védelmet korod dalod sőt
hiába várod a pillanatot amiből
kicsikarhatod a hamisítatlan lehetőségeket
de te csakazértis énekelj tovább
a négy falnak
egyszer megértenek
“a végtelen vékony repedés
az esélytelen örökké falán”
Micsoda képek! Elképesztő vers! Mint mindig. ‘és mégis….
mozog a föld…’ 🙂
Ölellek és mp. Vacskád
Naná, hogy mozog… mert ha nem, képes leszek annyit énekelni, hogy bepörögjön 😀 ömp44444444444kárókatonád
de te csakazértis…
Énekelj tovább, drága Mari!
Úgy legyen… úgy lesz, majd besegítesz, Költőtárs 🙂
Ehhez már muszáj hozzászólnom. (minden versed olvasom, de nem tudok pozitívan lelkendezni ne haragudj, maximum annyit tudnék, hogy gratulálok, újabb remek alkotás) Szóval: csakazértis. Ez volt a jelszavam, bármi ért, nem adom fel. De ennek vége.
“azt álmodod hogy az ágy
amiben olyan hevesen ölelted
más jelenét feltartóztatja a halált” – vannak ilyen álmaim -ahol a halottak újra élnek -, amikből sírva ébredek a valóságra, mert a halál feltartózhatatlan, viszi akit kell. Énekelj. Helyettem is.
“állig begombolt páncélingben élni lehetetlen” – így igaz. és minek is.
ölellek
Mirage
Mirage-m, nem is kell lelkendezni, nem csak azért, mert tudom, miben vagy, hanem azért sem, mert nem várom én azt… köszönöm, hogy mindig figyelemmel kíséred verseimet, s hogy kiveszed magadnak azt belőlük, ami megérint. Szeretném, ha nem sírva ébrednél a kegyetlen valóságra, hanem elfogadnád a megfellebbezhetetlent… nekem is nagyon nehezen ment, de én élni akarok, éppen azokért, akiket illő módon meggyászoltam, évekig sirattam, hogy dicsőségükre alkossak. ölellek, énisénis