“Nagy csönd a csönd.” Úgy bújok el benne,
mint egy szkafanderben, amikor magamra
maradok, és egyik pillanatról a másikra
üres lesz körülöttem a világ, mintha kiszívták
volna belőle a levegőt. Ilyenkor rám simul,
mint egy űrruha a csend, és elvégez helyettem
egy halom bonyolult műveletet, amire szükségem
van az élethez. Levegőhöz juttat. Véd a hidegtől.
Optimális fájdalomszinten tart. Figyelemmel
kíséri az összes kis hülye paraméteremet.
Túlbélelt menedék a csend. Ügyetlenül mozgok
benne, súlytalan, ormótlan bábuként, mint egy
földre billent csillaglárva az emberközi térben.
“Űrhajós” – ecuadori lelet (Crespi-hagyaték) Forrás: http://vilagbiztonsag.hu/keptar/thumbnails.php?album=2857
“Kopogtatás nélkül” beléptem ide, leültem versedhez, levettem “nyakkendőt, gallért”, “emberközi térben” nagyot lélegeztem. Régóta követem különleges világ(látás)odat, kedves Anikó. Izgalmas utazás. Üdvözlettel: Hontalan
Megtisztelő a figyelmed, Hontalan. Üdv: Anikó
Véd.
És persze korlátoz.
Hasznos — amikor és ahol valóban szükség van rá.
A korlátokra szükség van, bizony. Ezt anyaként és tanárként is meg kellett szoknom. Köszönöm észrevételedet, Tibor.