futok megállok futok tovább
az Időből készült satupofák
préséből álom csorog
egymás hegyén hátán az ólak
tanyák fűzfák és tavak
fölöttük anyám és apám röpül
alattuk csönd és fű s a milliónyi
szál hegyéről harmatcsepp gurul
az álom aljáig ér majd hirtelen
fölszívja őket az ébredés
a sokadik a jelen
2 hozzászólás
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
magára árvul [magadra] ébredésed
futunk, megállunk, futunk tovább, míg “Sokadik jelen”-ünkbe érkezünk… érzékletes, fájó soraidban emlékeimet idézve üldögéltem, drágaIstvándorom. Ölellek: KedvesMarid