az éjszaka
csillag-pöttyös lepkéjét
ismét bajszomra tűztem
napról napra így növekszik
a gyűjtemény miközben
virrasztásköpenyben
várom a hajnalt
mikor sürögnek a pékek
de az utolsó farfekvéses cipó
mindig elakad a kemencemélyben
( kövek suhogását hallom )
szeretnék visszadobni
kenyérrel
falkák vonítását hallom
szeretnék idomár lenni
és mesékből szeretnék
vásznat szőni de ma a mesék
mint hátukra fordított
teknősök tehetetlenek
melléjük ülök
és emlékezem
a-még-nem-ragadozó-estékre
ilyenkor béke van
csak Gala noszogat
megyek
Belebújtál és békét hoztál, Barátom.
Imádom!!! a farfekvéses cipót, a virrasztásköpenyt, és mindent, mindent e versedben (is)!
“a mesék
mint hátukra fordított
teknősök tehetetlenek
melléjük ülök”
A csigameséknek könnyebb, de azok is sokáig kínlódnak, mire talpraállnak.
Máshol is olvastam és egyre jobban tetszik, olyan mint egy tökéletes regény, mely maradandó, évek múltán is emlékszik az ember rá!