ahogy már annyiszor
újra meg újra ráérezni a horizonton túlmutató
távlatokra
igaz egyre fáradságosabb ugyanarról valami újat mondani
szédülésig rótt köreid csigavonalában
felismerni és megélni mindazt ami
eltér az előző ciklusokban felismerttől
hogy minden helyzetben megtaláld az alkalmas szavakat
bár vészesen fogynak
tudj újabb áradást remélni a most sziket virágzó
ártereken
és közben folyamatosan hinni abban hogy meghallja azt is
amikor a szavakat megelőzve már benne szólsz
Mélyen megérintett… Viszem, Tibor, hadd olvassák mind többen.
Nagyon köszönöm, drága Mari!
“a most sziket virágzó
ártereken” vagy a meddőhányó alján a salak közt már ott gubbasztanak teremtésre készen azok a képzetek, amelyekből az “alkalmas szavak” készülnek.
Amikor pedig a “szavakat megelőzve” tudnak megszólalni valakiben, akár “Ő” benne is, annál valóban nem lehet szebb dicséret.
Köszönöm értő soraidat, Anikó!